„talán annyira megszoktunk, hogy már észre sem vesszük igazán.A harangszót.A nyíló templomajtót.A padokat, amelyekben vasárnapról vasárnapra helyet foglalunk.Az orgona hangját.A mennyezetet, amely fölénk borul.A szószéket, ahonnan Isten Igéje megszólal.Radostyánban mindebből most szinte csak a falak maradtak.Egyetlen nap alatt veszett oda mindaz, amit generációk építettek, gondoztak, őriztek és szerettek.”
Szabó-Rácz Vera
Szabolcs-Szatmár-Bereg, Fehérgyarmat – Szamos, Tisza, Túr, Kisar, Nagyar, Petőfi fa, Luby-kastély, Szatmárcseke, kopjafa temető (csónakos fejfák, melyekben én akkor is hajlott hátú öregasszonyokat látok), Kölcsey sírja … Kisszekeres, Nagyszekeres, Nemesborzova, Zsarolyán ….. folytatni sem lehet a sort …. onnan származom, az az otthonom. Büszkeséggel tölt el …. s mennyire hiányzik. 😪
Isten áldd meg emlékezésünket. Isten, áldd meg magyarságunkat. Jó kedvvel, bőséggel! 🙏
Isten áldd meg a magyarokat. „Magyarnak lenni igenis jó”. ❤