Kozármisleny – Pécs szomszédságában fekvő, gazdagon gyarapodó kisváros – eredetileg két falu, Kiskozár és Misleny egyesüléséből nőtt össze. A vidék katolikus németség-horvátság-magyarság keverékébe az idők folyamán református családok is beköltöztek, először csak szórványként. Az 1950-es évekre az újonnan épülő Újtelep és az Öregfalu közötti terület is benépesült; a város egyre jobban terjeszkedett, vele együtt a reformátusság létszáma is.

Első lépések: szórványból közösség

A pécsi református gyülekezet segédlelkésze még a régi iskola épületében tartott alkalmanként istentiszteletet, ám az új iskola megnyitásával ez a lehetőség megszűnt. A református családok azonban nem maradtak pásztor nélkül: az 1980-as évektől Bóka András lelkipásztor – aki több környező településért is felelt – havonta egyszer istentiszteletet tartott előbb egy Kossuth utcai, majd egy Munkácsy utcai magánházban.

Hamar kiderült, hogy az alkalmakra éhes közösségnek kinőtte magát a házi keret. A római katolikus plébános jóakaratából havonta egyszer az Öregfalu katolikus temploma nyitotta meg kapuit a református hívek előtt. A vasárnapi jelenlét azonban olyan ütemben nőtt, hogy a gyülekezet presbitereket, gondnokot választott, és egyre határozottabban megfogalmazódott a vágy: „saját templomot szeretnénk!”

Telekválasztás és az „ötvenforintos” kezdet

Az első felajánlott telek ugyan a katolikus templom melletti terület lett volna (szimbolikus 100 Ft-os áron), ám a tagság az Újfaluban és Újtelepen lakott, ezért a városi képviselő-testülethez fordulva 1997-ben a régi piacteret kapták meg – ugyanúgy 100 Ft-ért, azzal a feltétellel, hogy templom épül rajta.

A gyülekezet kasszájában ekkor mindössze 20 000 Ft lapult. Elindult a „kislépéses” gyűjtés: jótékonysági bálok, téglajegyek, képeslapok, perselyadományok. 2000-ben a bíróság bejegyezte a Kozármisleny Református Templomépítő Közhasznú Alapítványt, amely átlátható keretet adott az adakozásnak.

Építkezés hitből, kalákában

Az első kapavágás 2001 tavaszán történt meg. Állami, önkormányzati és magánadományok, valamint számtalan önkéntes munkaóra tette lehetővé, hogy 2004. augusztus 13-án, a 90. zsoltár eléneklése után az első téglát is beillesszék. Karácsonyra már tető alá került a templomhajó, 2005-re ablakokat és toronysüveget is kapott. A svájci református segélyszervezet 25 000 frankos támogatása új lendületet adott, így 2006. április 9-én, virágvasárnap már a félkész templomban hangzott a hálaadás.

Felszentelés és továbbépülés

2006. május 27-én a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke ünnepélyesen felszentelte a templomot. Még ugyanebben az évben két harang is érkezett parlamenti adományként, később orgona, új kerítés és a templomkertet díszítő faszobrok gazdagították az épületet. Az András-napi jótékonysági hangverseny máig hagyomány, a közösség erejét és összefogását hirdetve.

Ma is épülünk – lelki házzá

A lelkesedés nem lankadt: bibliaórák, baba-mama klub, gyermek- és ifjúsági alkalmak, diakóniai segítség és kulturális estek teszik pezsgővé a gyülekezeti életet. A templom falai már állnak, de az igazi építkezés a szívekben folytatódik – minden vasárnap, minden gyermekmosolyban és minden testvéri kézfogásban.

Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség!

Köszönjük mindazoknak, akik adománnyal, kétkezi munkával vagy imádsággal részt vettek és vesznek a közösség építésében.